Peru és Chile „veszekszik”, a világ pedig örül, hiszen egy fantasztikus ízvilágú italkülönlegességet köszönhetünk ennek a két országnak.
A Pisco eredetét vissza kell vezetni egészen 1532-ig amikor is a Spanyol hódítók felfedezték Peru-t. Mivel egyre nőtt az igény, hogy bort készítsenek ebben az országban is, Caravantes szőlőtőkéket importált a Spanyol Kanári Szigetekről. 1563-ban lettek elültetve az első szőlőtőkék egy napsütötte déli területén Perunak, Ica településhez közel, mely mai napig a perui pisco egyik központja.
Az évek folyamán a szőlő egyre jobban érezte magát ebben a különleges mikroklímában, mivel nagyon magas volt a napsütötte órák száma, száraz a levegő, ugyanakkor a völgyekben termékeny talaj volt sok vízzel. A helyi farmerek voltak, akik hamarosan elkezdtek átlátszó brandy-t készíteni, amit „aguardiente”-nek vagyis tüzes víznek hívták.
A 16.század közepén kezdték el Pisco-nak nevezni, amikor is Santa María Magdalena városának kikötőjét hívták így, melyet arról a völgyről kapta, amiben elhelyezkedett. Ez a kikötő lett az egyik legfontosabb hely az export és a kereskedelem szempontjából, így idővel az ital is átvette a nevet és már csak Pisco-nak hívták.
