Gin

A gin égetett szeszesital, amely legtöbbször gabonaszeszből készül. Boróka tobozbogyójával, vagy annak kivonatával ízesítik. A boróka mellett más fűszereket is felhasználnak.

Alapvetően kétféle gin-t különböztetnek meg, a desztillált gint, amely hagyományos módon készül: a szeszbe borókabogyót és más fűszereket áztatnak, majd azt újra lepároljak.
A kevert gin esetében a készítéskor a semleges szeszt aromákkal ízesítik.

Koktélokhoz legnagyobb számban a London Dry Gint használják. Nem tartalmas hozzákevert ízanyagokat.

Gin elődje

A gin elődjének a holland jenevert tarták, amelyet „holland gin”-nek is neveznek. A 17. században jelent meg Angliában. Fűszeresebb a ginnél, és cseréppalackban árusítják. Mivel gabonafélékből készítik és fahordókban érlelik, az íze hasonlít a whiskyhez. Az új változat semleges szeszből készül, emiatt az íze a gin és a vodka keverékére hasonlít.
A gin neve a francia „geniévre”, vagy a holland jenever szóból eredeztethető. Jelentése: boróka

Története

A boróka gyógyhatásait már az ókorban is ismerték, gyógyszerek hozzávalójaként említik a 2. században. A gin elődje a 11-12. századból ismert. A gyógyszerészeti alkoholok közül kerültek ki.

Az italgyártás kapcsán a 17. századi holland orvost Franciscus Sylviust neveznek meg, mint a jenever feltalálója. Valójában azonban egy 1552-ben kiadott gyógyászati könyvben jelent meg, amely betegségek ellen ajánlotta. A boróka feljavította a rendkívül rossz ízű gabonapárlatokat, így a holland szeszfőzők képesek voltak piacképes szeszt előállítani nagy mennyiségben. Angliában való elterjedése a Hollandiában harcoló angol katonáknak köszönhető. „A holland bátorság” kifejezés az ittas ember bátorságára utal. A durva rossz minőségű párlatok terjedtek el, amelyeket boróka helyett a mérgező terpentinnel ízesítettek. A gin népszerűségéhez hozzájárult, hogy a kormány engedélyezte a házi készítést.

A rossz minőségű gabonákat - amelyeket nem használtak fel sörfőzésre - felhasználták a gin készítésére, így több ezer „ginház” jelent meg Angliában. A rohamos gintermelést „gin craze”-nek, avagy „ginőrület”-nek nevezik. Az Angliában található 15 000 italmérő helyének fele ginház volt.

1751-ben bevezették a Gintörvényt, amely azt foglalta magában, hogy a szeszfőzők csak bejegyzett kereskedőknek adhatták el az italt. Az 1900-as években az abszint, és más gyógynövény alapú alkoholok mellett a borókabogyóból készült gint is meggyanusították, miszerint agykárosító hatással rendelkezik. Az 1920-as évekbeli szesztilalom idején terjedt el a „bathub gin”, vagyis „fürdőkádas gin. Denaturált szesz méregtelenítésével állítottak elő, és glicerinnel ízesítették. Életveszélyes mivolta ellenére is népszerű lett, ugyanis sok helyen csak ehhez tudtak az emberek hozzájutni.